ejszakai orseg

Teljesen véletlenül megnéztem dvd-n az Éjszakai őrséget és a Nappali őrséget. Vagyis maga a filmnézés nem volt véletlen, csak nem tudtam, hogy ami annyira tetszik, azt lehet könyvben is olvasni. Aztán ahogy olvasgattam a blogokon, találkoztam a könyvekkel Amadeánál és Könyvtáros testvérnél . Azt hiszem, ez a vámpíros téma az, amit egyaránt szívesen nézek filmen és olvasok könyvben. A helyzet az, hogy bár sok a hasonlóság, olyan, mintha nem is ugyanaz lenne a film és a könyv. Nyilván írásban jobban kibomlik a történet, de a filmen annyi mindent megváltoztattak, hogy tényleg csak a váz maradt, ami hasonlít.
Az Éjszakai őrséghez tartozók a fény szolgái, vagyis az erő pozitív oldala, a Nappali őrségé pedig a negatív oldal, ők a Setétek. Vannak köztük mindenfélék, vámpírok, alakváltók, boszorkányok, mágusok, és az Őrségek feladata, hogy az egyensúlyt a világban fenntartsák, ami nem is olyan egyszerű dolog, mert minden egyes jótett útlevél egy gonoszsághoz. Úgyhogy nagyon nem mindegy, mit tesz az ember, nem árt kétszer is meggondolni, mert a jó könyörtelenül elnyeri méltó büntetését. Egy küldetés alkalmával Anton, aki az Éjszakai őrség tagja, felfigyel egy örvényre, ami egy hatalmas erejű átok egy fiatal lány feje felett, és ami ha elszabadul, a fél világot elpusztíthatja. Közben egy vámpírpáros megpróbál becserkészni egy kisfiút, akinek a jelek szerint nagyobb mágikus hatalma van, mint az normális lenne. A szereplők ki-be járkálnak a valódi világ és a homály világa között, meggyorsítva a közlekedést, és nagyobb rálátást szerezve a történtekre. A homályban ugyanis látszanak azok a dolgok is, amik a való világban észrevehetetlenek. Szóval Anton kisebb-nagyobb döccenőkkel, de haladva előre az útján, megakadályoz pár katasztrófát, gyanúba is keverik, de ennek ellenére úgy tűnik, ő az az apró homokszem, aki megakasztja a fogaskereket.